Fejezetek


1. RÉSZ


Prológus


"Egyedül maradt, a sors neki sem kegyelmezett. Kijátszotta, szórakozott vele, mintha élvezné, majd a legváratlanabb pillanatban, mikor úgy érezte, hogy a lánynak sikerül kiszabadulnia csapdájából, lecsapott.
Ott rúgott belé, ahol a legjobban fájt neki. Elvette tőle a családját, az egyetlen olyan embert akit a legjobban szeretett, s minden ami történt pusztán a sors fintora volt."

1. rész: 1. fejezet

"- Perrie Edwards? -kérdezi egy férfi hang, mire ráncba ugrik a homlokom.
- Ki kérdezi?
- Josh Parker vagyok, a kerületi rendőr-főkapitányságról. Azért keresem, mert tegnap éjjel Ms. Thirlwall kisasszonyt rongálásért őrizetbe vettük."

1. rész: 2. fejezet

"Apám jut eszembe -, hol van? Néha gondol azért rám? És anyára? Ezután eszembe jut, hogy mit tett. Hogy megölt egy olyan embert, akit mindennél jobban szerettem. Hogy mennyire gyűlölöm. Gondolataim túl lőnek a célon, és szemeimet sietve törlöm meg."

1. rész: 3. fejezet

"Fogalmam sincs mi van velem, hiszen péntek este itthon henyélek a kanapén, és tévézésen kívül semmi mást nem teszek.
Ki kellene mozdulnom, egyszerűen annyira szánalmasan festhetek, simán letagadhatnám, hogy pasiból vagyok, elvégre húsz évesen a belváros valamelyik pub-jában kéne egy üveg whiskey-t meghúznom."
1. rész: 4. fejezet

"- Várj már!
- Mit akarsz? - fordulok meg dühösen.
- Nem szándékosan mentem neked, szóval bocs a felsődért - engedi el a karom, majd kezével barna hajába túr.
- Nem érdekel, a blúzom még mindig használhatatlan - rázom meg a fejem, karjaimat összefonom a  mellem alatt, miközben ellenszenvesen meredek rá.
- Mondom, hogy nem direkt volt! - csattan föl hitetlenkedve, és most veszem észre az átlagnál kissé magasabb hangját.
- Én pedig mondom, hogy nem érdekel - válaszolom higgadtan, kezdetleges dühöm elpárolog, noha elképesztően haragszom kedvenc felsőm miatt."
1. rész: 5. fejezet

"Zayn kikerül, nem törődik zilált külsőmmel, nem ragadja meg a figyelmét, hogy a dzsekim alatt csupán melltartó van. Nem. Előre tör, úgy tűnik, mintha a célja csupán a támadóm lenne, senki más."
 
1. rész: 6. fejezet

"Meredten bámulom a képernyőt, lehetetlen, hogy Ő üzent volna, hiszen a mobilszámomat sem tudja. Bármennyire is szeretnék válaszolni, az ujjaim nem engedelmeskednek, csupán a "válasz" szöveg fölött remegnek.
Lezárom a képernyőt, és hátradőlök a kanapén, miközben gondolataim megállíthatatlanul cikáznak. 
Nem gondolom, hogy bármelyik lány megadta volna neki a számomat, hiszen az elfogyasztott alkohol mennyiség miatt a fellegekben jártak, habár az éjszakai incidens szinte mindenkit kijózanított."
1. rész: 7. fejezet

"Fejemet a kormányra hajtom, míg ujjaimmal a bőrt szorongatom, várva, hogy Ő kilépjen a rendezett, családi házból. Fél három, azonban a telefonom kijelzőjén egy újabb számra ugrik az percmutató, bizonyítva, hogy már legalább húsz perce átléptük a megbeszélt időhatárt. Idegtépően csend van, néha hallatszik csupán a sötétített üvegen keresztül a mellettem elsuhanó autók zaja, teljesen felhúzom magam, idegesen csapok a műszerfalra, mielőtt kicsapnám az ajtót, és lezárva azt elindulnék a macskakövön"

1. rész: 8. fejezet

- Persze - fekszem le, ő pedig szorosan mellém bújik, fejét a vállamra hajtja.
- Szeretlek, Zayn - suttogja.
- Tudom.

1. rész: 9. fejezet

Jade épp folytatná, azonban száját vonallá préseli, ahogyan Leigh alakja az ajtóban jelenik meg. Szemei kikerekedve, arca enyhén rémült, mégis szavai fagyasztják meg a levegőt, minden, amit mondani akartam a torkomon forrnak.
- Apád, szabadlábon van - csupán a bögrém éles koppanása töri meg csendet, majd érzem, ahogyan a folyadék lassan a talpamhoz ér, azonban a lelkemben zajló zűrzavar miatt tompán érzem a fizikai fájdalmat.

1. rész: 10. fejezet

- Zayn, dolgozom - mutatok körbe a helyiségben, s kijelentem a nyilvánvalót. De az igazságot mindketten ismerjük. Legalábbis azt hiszem, hiszen az én verzióm valóságos, mert tényleg dolgoznom kell, azonban, hogy az ékszerbolt előtt elhaladó embereknek nem kelti fel az érdeklődését az üzlet, arról igazán nem tehetek. Zaynt pedig valószínűleg az sem érdekelné, ha kígyózna a pult előtt a sor.
A srác felnevet, tekintete erősen arra céloz, hogy a válaszomat még magam sem veszem komolyan, kezeit ismét zsebében mélyeszti el. 
- Miért érnék rá? - vonom fel a szemöldököm, míg karjaimat az üveglapon keresztezem, s fészkelődöm a magasított széken.
- Talán elvinnélek valahová.
- Talán nem lenne rendben - rázom sóhajtva a fejem, s gúnyosan összeszűkítem a szemem. 


1. rész: 11. fejezet

- Szerinted jó ötlet? - kérdi ismét, az elmúlt három percben azt hiszem negyedjére, szemforgatva fújom ki az eddig benntartott, kissé gondterhelt levegőt.
- Már hogy lenne az? De minimum, hogy megköszönöm - fejem a hűvös ablaküvegnek  döntöm, egy pillanatra bizonytalanodom el, de alig pár másodperc és az agyam kitisztul, tudom, hogy tartozom ennyivel. - Valószínűleg te is ezt tennéd, ha neki köszönhetnéd, hogy nem erőszakoltak meg.
- Valószínűleg engem nem akartak volna megerőszakolni - szórakoztatja a helyzet, hallom nevetésén, ráemelem a tekintetem, majd szólásra nyitom a szám, mégsem mondok semmit, helyette megrázom a fejem, és kiszállok a kocsiból. 


1. rész: 12. fejezet

- Tudnánk beszélni? - kérdezi, mire kelletlenül megrázom a fejem, kínomban felnevetek, hiszen az egész abszurd, mindent másképp tesz, mint ahogyan kérte.
- Mert most épp sakkozzunk, nemde? - gúnyolódom. - Tehát?
- Zayn, az egész nem kicseszett telefontéma! - szól esélyesebben, némi habozás után.
- Ne baszakodj velem Perrie. Döntsd el mit akarsz - vágom rá dühösen, hangom fojtott. - Nekem tudom mi kell, de te rohadtul választhatnál, ahelyett, hogy utánam küldöd a barátnődet - bontom a vonalat, és a telefont az ágyra dobom, megdörzsölve az arcomat elgondolkozom, hogy helyesen tettem-e azt, amit tettem. De a válasz szilárd biztos, és határozott.

1. rész: 13. fejezet

- Menni készültél, Darlin'? - kérdi, miközben tenyerét gerincem aljára simítja, jelezvén, hogy kövessem őt, és hiába próbálkozásaim, mégis a vonagló testek közé húz.
- Azt mondtam maradj ott, és te elmentél - mondom hangosan, hogy meghallja, le akarom szedni tenyerét csípőmről, de nem sikerül, mégsem akarom feladni. - Szóval gondoltam egy idő után biztosan keresni fogsz, figyelembe véve, hogy levakarhatatlan vagy - célzok a helyzetre, és szemébe nézek, melyek szórakozott vidámságtól, s alkoholtól csillognak.
- Valamire csak jó volt, hiszen tagadni sem tudod, hogy nem érzed ezt - suttogja igazán közelről. 

1. rész: 14. fejezet

- Rendben, valószínűleg előre kitervelt ötlet alapján fogtatok össze ellenem, ami miatt te nyertél, így hát ne kímélj, hadd halljam - fonom össze karjaimat a mellem alatt, s fél szemöldökömet felhúzva várakozóan pillantok rá.
- Nem valószínű, hogy meghallgatnál, ha nem ebben a helyzetben lennénk, ennek ellenére megkérlek, hogy alaposan gondold át, oké? - a szokottabbnál lassabban formálja meg a szavakat, hangszíne idegessé válik, míg ujjai utat találnak sötét tincsei sűrűjében, s párszor végigszánt rajta.
- Oké - bólintok bizonytalanul, frusztrálttá válok komoly arckifejezése miatt.
- Elég idiótának érzem magam, izzad a tenyerem, közben pedig fogalmam sincs miért vagyok ideges, talán a természeted miatt, vagy, mert meg kell tennem az első lépést de - vesz egy mély levegőt - eljönnél velem egy randira?


- Ezt nem hiszem el - mormogja Zayn, ahogyan meglát, s megdörzsöli a homlokát. - Engedjék el. - Szól hangosan, tekintetével fogvatartóimra mered. - Ennyire kibaszott érthetetlenül beszéltem?! Engedjék már el a lányt! - emeli fel hangját, ennek okán a két alak a bőrkabátos fickóra néz, mire az összeszűkített szemeivel úgy tanulmányoz, mintha bármelyik másodpercben képes lenne felfalni, száját nyelvével végigsimítja, később sóhajt egy aprót, azt követően vonásait kisimítva mereven bólint, és a következő pillanatban Zayn mellkasának csapódom, reagálásképpen egyik karjával derekam után kap, ujjait összefonja az enyémekkel, s a háta mögé tol.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése