2015. február 17.

Életjel

Drága Olvasóim!

Igen, itt vagyok, és, ha haragszotok rám, jogosan teszitek. Sajnálom, de a mostani rész megírása hatalmas gondot jelent számomra, valójában nem tudom az okát, mert az ötlet, a cselekvés  szinte teljesen megvan, de a megfogalmazás, hogy minden gondolatomat, és ötletemet szavakba öntsem, igazán megerőltető. A késletetés lehet, sokatoknak feltűnt, ez pedig azért van, mert - és következzék a már ismert, ámbár maximálisan igaz indok - nem szeretném, ha olyan förtelmet olvasnátok, ami az én kezem alól kerül ki. Ennek következtében pedig az összes rész érkezése nagyon bizonytalan, jelenleg képtelen vagyok magam a két heti frisshez kötni, annak ellenére, hogy ebben az időkeretben magamra is lenne időm.

Szóval, mégegyszer mélységesen sajnálom, remélem sokatok megérti - főleg bloggerinák - min is megyek keresztül.

És utolsóként tisztázni szeretném: a blog nem szünetel, nem fogom bezárni, nincs szükségem időre, csupán egy könyvre, és némi szókincs bővítésre.


Szeretlek titeket, Bo