2016. január 22.

1. rész: 16. fejezet

Drága Olvasóim!

- ha maradtak még egyáltalán -


FONTOS LENNE (SZÁMOMRA), HA MEGENGEDNÉD, HOGY FELTARTSALAK TÉGED MINDÖSSZE PÁR PERCRE. SZERETNÉM, HA FIGYELEMMEL KÖVETNÉD A KÖVETKEZŐ SOROKAT.



Gondolat: 
Borzasztó volt látni miként vész homályba a történet iránti érdeklődésetek, hogyan veszíti el a blog azt az aprócska népszerűségét amit a néha napján megejtett kattintásotoknak köszönhetett. Tudtam, hogy ez így nincs rendjén, nem szabadott volna hagynom, hogy így ellustuljak, majd, amikor 2-3 olvasót veszítettem, úgy gondoltam
nincs értelme folytatnom, ha már boldogságot sem lelek az írásban, s a kattintások száma mindössze napi 5-8 volt, a régebbi 80-120-as helyett. 

De tudjátok mire ébredtem rá? Ha volt 30 csodálatos ember, aki várt arra, hogy friss fejezetet publikáljak, nincs miért szomorkodnom. Mert ez már messze meghaladja azt a létszámot, amit én valaha is eltudtam volna képzelni a blog születésekor. Ez idő alatt (ez alatt a szánalmasan hosszú idő alatt) sikerült 8 A/4-es oldalnyit írnom, szóval igazán köszönöm, és végtelenül hálás vagyok annak a 30 követőnek aki kivárta ezt a pillanatot, és nem adta fel a történetet... engem. 

Informaciók: 
  1. A "Karakterek" menüpont megújult, illetve bővült Sammy, és Blake képével :)
  2. A díjakért hálás köszönet, amint időm engedi az olvasást, a kérdésekre való válaszadást; azonnal közzéteszem őket az "Egyéb" menüpontban.
  3. Egy újdonságot szeretnék kipróbálni, melynek célja a terjedelmesebb, tartalmasabb véleménykifejtés:    a fejezetek alatt néhány kérdést fogtok találni, melyekre a válaszadás kommentben, esetleg Chatben, Facebookon, Askon (is) lehetséges. Ennek segítségével kissé bizalmasabb kapcsolatot teremthetünk (beszélgetést kezdeményezünk), különböző válaszaitokkal, ötleteitekkel pedig segíthettek az újabb fejezet megírásában.  Hiszen a sztori nem csak az enyém... mindannyiunké. (Nem kötelező, nem kényszerítelek benneteket semmire!)
  4. Meg szeretnék nyugtatni minden kedves körömrágót a számítógép, illetve mobiltelefon előtt: 
  5. A          KETTŐ HETI RENDSZEREZÉS MEGPRÓBÁL VISSZATÉRNI!
NAGYON HÁLÁS VAGYOK, HA IDÁIG ELJUTOTTÁL, IGAZÁN BECSÜLETES OLVASÓ VAGY! ;)

- továbbá kellemes olvasást kívánok a fejezethez! ne feledd, a kérdések odalent várnak rád! -

Ps.: 15 fejezetből néhány részlet: 

"- Ha volt közös barátja, esetleg ismerőse Apádnak, és Chrisnek, már csak idő kérdése, hogy Alex értesüljön a dologról. Őt felkeresnie könnyebb, mint a te nyomodra bukkannia." 
"- Próbálkozunk, Perrie! Azt hiszem ez, még ha kicsivel is, de több mint egy egyszerű, idióta barátság! - válaszol dühösen [...]" 
"[...] arcomat tenyeremben fektetve tudatosul bennem, hogy egy pár hetes ismeretség miatt kaptam össze Sammel [...]" 
" - Engedjék el. - Szól hangosan, tekintetével fogva tartóimra mered. - Ennyire kibaszott érthetetlenül beszéltem?! Engedjék már el a lányt!"

Love y'all: 

Bo

___________________________________________________________________________


2016. január 20.

RE-OPENING

2016. 01. 22. - 7:00 am

2015. május 25.

2015. április 1.

1. rész: 15. fejezet

Drága, kitartó Olvasóim!

Nem tudom mit mondhatnék, azt hiszem megérdemlek tőletek egy alapos fejmosást... Hihetetlen, hogy képes voltam ennyi időre kimaradni, őszintén bevallom nektek, a rész történései már hetekkel ezelőtt megszülettek a fejemben, de egyszerűen képtelen voltam szavakba foglalni őket. A múlt éjjel mégis úgy döntöttem, hozzálátok, és befejezem a fejezetet, ma pedig átolvastam, javítottam rajta, ugyanakkor, ennek ellenére sem tetszik.
Hozzátenném, hogy a kommentek (!), a chatben (!), illetve az ask-on (!) kapott érdeklődések, feliratkozások (!) mind-mind hozzájárultak a fejezet megszületéséhez, szóval KÖSZÖNÖM, aki a felsoroltak bármely formájában adott egy kis löketet számomra!

p.s.: a 16. fejezet érkezése rendkívül labilis, ennek ellenére igyekszem!


Love y'all: 
Bo
_______________________________________________________________________________ 



2015. február 17.

Életjel

Drága Olvasóim!

Igen, itt vagyok, és, ha haragszotok rám, jogosan teszitek. Sajnálom, de a mostani rész megírása hatalmas gondot jelent számomra, valójában nem tudom az okát, mert az ötlet, a cselekvés  szinte teljesen megvan, de a megfogalmazás, hogy minden gondolatomat, és ötletemet szavakba öntsem, igazán megerőltető. A késletetés lehet, sokatoknak feltűnt, ez pedig azért van, mert - és következzék a már ismert, ámbár maximálisan igaz indok - nem szeretném, ha olyan förtelmet olvasnátok, ami az én kezem alól kerül ki. Ennek következtében pedig az összes rész érkezése nagyon bizonytalan, jelenleg képtelen vagyok magam a két heti frisshez kötni, annak ellenére, hogy ebben az időkeretben magamra is lenne időm.

Szóval, mégegyszer mélységesen sajnálom, remélem sokatok megérti - főleg bloggerinák - min is megyek keresztül.

És utolsóként tisztázni szeretném: a blog nem szünetel, nem fogom bezárni, nincs szükségem időre, csupán egy könyvre, és némi szókincs bővítésre.


Szeretlek titeket, Bo